Pünkösd napját húsvét utáni 50. napon ünnepeljük. Elnevezése a görög „pentekosztész”, vagyis „ötvenedik” szóból származik.  A Biblia szerint Jézus lelke ekkor szállt le az égből Szentlélek formájában, hatalmas szélvihar kíséretében kiáradt az apostolokra, és megszentelte őket. Ezáltal kapták meg az isteni igazságot, és ennek segítségével voltak képesek minden embernek elmondani, mi is történt valójában Krisztussal.

A pünkösd spirituális jelentése: a belső szabadság, megújulás, bölcsesség,

Kevesen tudják, hogy eredetileg egy ősi termékenységi ünnep volt, sőt a judaizmuson belül is legalább ezer évvel Jézus előtt már megünnepelték. A pünkösd tehát nem kizárólag keresztény ünnep, annál sokkal régebbi, annak ellenére, hogy ezen a napon ünnepeljük az egyház születését is. Ha a Húsvétot az élet felkínálásának, akkor a Pünkösdöt az élet megélésének tekinthetjük. Hétköznapjaink tekintetéből, a húsvéti böjtidőszak a testi megújulást, a pünkösdi időszak pedig a lelki feltöltődést szolgálja. A természet körforgása, az évszakok váltakozása ösztönzi az embert a testi-lelki megújulásra. Nem véletlen jelképe a hófehér galamb, ami a szabadságot testesíti meg.

A belső szabadság kiteljesedése:

Nekünk, mai embereknek ez az ünnep az ember szellemi szabadságának, tudatosságra való törekvését jelenti. Jézus lelkének kiáradása a tanítványoknak azt a tudást adta, amivel még közelebb kerülhettek Istenhez. Megkapták a hit teremtő állapotát, amely nekünk is a rendelkezésünkre áll. Ha szeretnénk ezt megélni ezt a belső szabadságot, amit a hit és az univerzummal való kapcsolódás által érünk el, nyissuk meg koronacsakránkat!

Képzeljük el, hogy fejünk tetején egy ezerszirmú lótuszvirág tárja ki szirmait!

Védikus felfogás szerint ez a lélek lakhelye, innen származnak intuícióink és itt találhatóak meditatív képességeink. Ahogy elképzeljük a lótusz szirmainak nyílását, vizualizáljunk az univerzumból beáradó tiszta, fehér fényzuhatagot, ami koronacsakránkon keresztül beáramlik testünkbe, végig mossa, feltölti bensőnket, energetizál, gyógyít egészen sejtszinten.

Megújulás és bölcsesség:

Fontos, hogy életünket Istentől kapott ajándékként fogadjuk el, minden korlátaival és nehézségeivel együtt. Szeressük magunkat valós, vagy vélt hibáinkkal együtt, hiszen sokszor ez a tanulási folyamat része. Tapasztalni, akár hibákon keresztül. Tudatosítsuk életcéljainkat , ismerjük fel feladatainkat és felelősségeinket, használjuk azokat az adottságokat, amiket a Teremtőtől kaptunk. Hallgassunk belső hangunkra, és sose féljünk csendes imával kérni az égiek segítségét.

Mire tanít minket?

Rugaszkodjunk el a mindennapok anyagi terheitől és adjuk át magunkat a szellemi kiteljesedésnek. Hagyjuk, hogy áthasson minket a Szentlélek ereje, hozzuk felszínre teremtő erőnket. Ismerjük fel, hogy mi az, ami nem fontos és engedjük el. Meditációval kapcsolódjunk ahhoz a mindent átható teremtő erőhöz, ami ezen a napon sokszorozott energiával hat át és segíti lelki fejlődésünket.

Fotó: pixabay