Ültem a semmi szélén. Nem olyan semmi volt, mint a Végtelen történetben, semmibb volt. Olyan volt a csend, ami már fájt. Hallgatott az ég, vagy én nem hallottam, nem mozdult semmi és én úgy döntöttem, befejezem az egészet. Szembesülve az összes hibámmal, baklövésemmel és a jelenlegi abszurd…