„Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én…

A létezés papírvékony, ingatag perifériáján úgy döntöttem, elegem van a túlélés vergődéséből és megkeresem a megélés beteljesedését. Szerettem volna úti batyu nélkül menni, de zsákomba önmagától csomagolódtak be a hasznavehetetlen, de tulajdonomat képző holmik: csalódások, megbántások,…

Paeli Suutari mondta: Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre és ebbe belefáradunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: „Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utól nem ér.” Achilles ínszalagszakadásom volt. Hosszú, fájdalmas volt a gyógyulás, de mégis életem egyik legjobb…

Amikor olyan dologban szabunk magunknak határidőt, aminek nem lehetünk aktív részesei, nem befolyásolhatjuk, egy olyan korlátot szabunk magunknak, ami elveszi annak a lehetőségét, hogy minden akkor történjen meg, amikor itt az ideje. A határidő lejártakor ha nem történik semmi, csalódás ér, előtte…