Paeli Suutari mondta: Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre és ebbe belefáradunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: „Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utól nem ér.”

Achilles ínszalagszakadásom volt. Hosszú, fájdalmas volt a gyógyulás, de mégis életem egyik legjobb időszaka volt. Tele felismeréssel, ráébredésekkel, tanulással. Nemcsak a testem lassult le a mozgáskorlátozottság miatt, hanem a szellemem, lelkem is. Ki lett rántva a talaj a lábam alól szó szerint, de annak felismerése, hogy erre miért volt szükség, mindent mást megvilágításba helyezett.

Amíg nem állhattam rá sérült lábamra, addig járókerettel közlekedtem, aztán jött a mankó. Lassan, lépésről lépésre nyertem vissza egyensúlyomat és fokozatosan, óvatosan terheltem a lábamat, megfontoltam minden mozdulatot. Minden nap kicsit többet, kicsit merészebben, de nagyon vigyázva.

Persze, következett a gyógytorna, fizikoterápia, a műtéti seb kezelgetése, hónapokba tellett, amíg félelem és persze mankó nélkül tudtam közlekedni és felszállni egy tömegközlekedési járműre. A testem csodálatosan alkalmazkodott a megváltozott helyzethez, szépen gyógyult és sokszor már azt vettem észre, hogy nem sántítok és egyre hosszabbak lettek az olyan időszakok is, amik fájdalommentesen teltek el.

Eggyel nem számoltam, hogy a lábammal egyidejűleg a lelkem is nagyot esett. A szellemem sokat fejlődött, gyarapodott ezidő alatt, de szegény lelkem leült az út szélére a kanyarban és sérülten, elhagyatottan sírdogált.

Amikor észrevettem, rájöttem arra, hogy alaposan lemaradt, mert amíg én a testem rehabilitációjával voltam elfoglalva, a lelkemnek semmilyen segédeszköz, mankó nem jutott és egyedül nem volt képes velem haladni.

A mankót receptre írták fel, kiváltottam a gyógyászati segédeszköz boltban, mint ahogyan a lábamat gyógyító mediwalkert is. De a lelkemnek is kell egy segédeszköz.

Biztos vagyok benne és hiszem is, hogy van egy égi patika.

Önmagam orvosaként felírok neki egy mankót, és egyből a patika vezetőjéhez, Istenhez fogok a recepttel menni. Tudom, hogy segédei, az angyalok testreszabott segédeszközt fognak nekem az irányítása alatt készíteni és biztos vagyok benne, hogy teljes lesz a gyógyulás. Hiszek, bízom a reményemben, hiszek az Isteni tervben és az Univerzum nagyszerű zsenialitásában.

Úgyhogy, fürödve Isten szeretetében és vallva azt, hogy a hit feltétlen bizalom, nincs más dolgom, mint még jobban lelassulni, sőt, meg is állni egy kicsit, hogy megvárjam, míg utol nem ér a lelkem.

Ez egy 2021-es írásom, visszaolvasva úgy éreztem, megosztom veled, mert az égi patikus a magam írta receptre a Theta Healing csodálatos meditációs módszerét adta ki, életem végéig, korlátlan mennyiségben való fogyasztásra. 😊

Amikor olyan dologban szabunk magunknak határidőt, aminek nem lehetünk aktív részesei, nem befolyásolhatjuk, egy olyan korlátot szabunk magunknak, ami elveszi annak a lehetőségét, hogy minden akkor történjen meg, amikor itt az ideje. A határidő lejártakor ha nem történik semmi, csalódás ér, előtte frusztráció, türelmetlenség vesz erőt rajtunk és az értetlenség, tehetetlenség érzése borítja el elménket.

Saját magunknak állítunk fel időkorlátot elvéve annak a lehetőségét, hogy pontosan akkor történjen meg valami, amikor a karma törvénye szerint is minden érintett készen áll.

Az Univerzum ránk reagál. A korlátokkal nem csak magunkat, hanem a tökéletes isteni tervet is akadályozzuk és kétségbe vonjuk azt, hogy minden a mi érdekünkben történik. Soha nem előbb, soha nem később, mindig akkor, amikor ott van az ideje, mert csak akkor lehet tökéletes. Ebben legtöbbször az egó kebelbarátja a türelmetlenség, a legkészségesebb partner… Próbálja felülírni az Isteni időzítés létjogosultságát, hiszen, mi itt a Földön emberi időszámítás szerint gondolkodunk, de a Teremtő lélekidő szerint időzít, egy olyan globális látásmóddal, aminek mi emberi lények az emberi gondolkodásunkkal még csak közelébe sem vagyunk.

Egy örökké, természeténél fogva mindig cselekvő embernek ez a legnagyobb lecke: nem cselekedni, nem történtetni a dolgokat, szinte vakon és süketen, teljes hittel a Mindenhatóra bízni a megoldást.

… és tiszta szívvel elfogadni a döntést, mert ha abban a pillanatban nem is azt kapjuk, amit szeretnénk és esetleg fájdalmas is, tudnunk kell, hogy nekünk mégis az a legjobb, hiszen ezt egy olyan erő irányítja, ami soha nem az adott pillanatot, hanem minket a teljes valónkban, összességében lát. 😊

Senki nem vitatja, hogy a kés éles.

Számtalanszor jártam úgy, hogy nem figyeltem, vagy kapkodtam és elnyestem valamelyik ujjam, sőt, egyszer annyira beleszaladt a kezembe, hogy a sebészeten kötöttem ki…

Tehát, akkor ez egy haszontalan holmi lenne, mert sebesülést okoz? Dehogyis. Egész egyszerűen meg kellett tanulni használni. Mi kellett még? Odafigyelés, türelem, gyakorlat.

Valahogy így van ez azokkal az érzésekkel is, amik először sérülést okoznak.

Nem dobhatjuk sutba azzal, hogy nem használjuk többet, mert ártalmasak. Küzdeni sem érdemes ellenük, mint ahogy a késnél sem lehetünk élesebbek. Tehát nem harcolni kell ellenük, hanem el kell sajátítani a velük való bánásmódot.

Használni, együtt élni  kell velük megtanulni. Mint ahogy a betegségnél sem elég csak a lázat csillapítani, mert az csak a tünet kezelése, meg kell találni a betegséget kiváltó okot és azt gyógyítani- vagy az immunrendszert megerősíteni annyira, hogy legyőzze a kórt. A kiváltó okot kell megtalálni és azt átgondolni, kielemezni, leásni a legmélyére, hogy miért váltja ki bennünk azt a hatást, ami legyengít és nem hagyja átélni a létezés örömét.  A legkegyetlenebb, legkínzóbb érzést is el kell fogadni, meg kell élni, ízekre szedni és fel kell boncolni, hogy aztán olyan eszközzé váljon a kezünkben, ami a javunkat szolgálja. Igen, addig számtalan sérülést szerzünk. A legtöbbjük nem is fog heg nélkül gyógyulni. De legyenek ezek harci sebek, annak emlékei, hogy képesek vagyunk az ellenünk fordított fegyverrel saját magunkért harcolni…

Egyszer olvastam valahol, hogy a régi órásmesterek a munka végeztével felsepertették az inasokkal a műhelyt, de nem dobhatták ki azonnal a szemetet, át kellett alaposan nézni, hogy van-e benne lepotyogott alkatrész. A régi órákat nemesfémekből készítették és a legapróbb kis csavar, rugó is értéket képviselt. Ezeket a felsöprött koszból kikotorva, aprólékosan megtisztítva, vissza kellet rakni a helyére, hogy aztán egy következő szerkezethez fel lehessen használni.

Én is ezt csinálom, amikor a gondolataimat írásba foglalom.

Kisöpröm lelkemet, szabadulok a felgyülemlett szeméttől, de alaposan átnézem, mielőtt végleg megválok tőle, hátha találok benne egy-két elkallódott értéket.

Mert takarítani folyamatosan kell.

Sokkal könnyebb apróbb kupacokat átvizsgálgatni, mint egyszerre olyan halommal megbirkózni, ami már teljesen ellep.

Reményeim szerint nemcsak nekem segít ez majd, hanem neked is, kedves Olvasó, akinek társad lehetek a takarításban, rendrakásban.

Először ezeket a gondolatokat fogom veled megosztani, utána pedig egy kalandozásra hívlak majd az emberi létezés felfedezésének izgalmas folyamatában. 😊

Kedves Olvasó!

Szeretettel köszöntelek az Angyalház blogoldalon!

Olyan sok gondolat, téma gyűlt össze a fejemben, hogy már nem fér el benne, ezért úgy gondoltam, megosztom veled. 

Három éve mellrákot fedeztek fel nálam, ami egy műtéthez, sugárkezeléshez, hosszú felépüléshez, majd rá másfél évre egy helyreállító műtéthez vezetett. Ezidő alatt egy egészen különleges, tapasztalásokkal teli utat jártam be.

Már hosszú idő óta érlelődött bennem egy olyan segítő, támogató módszer terve, amivel úgy éreztem, segíteni tudok majd az embereknek. Sokáig úgy éreztem, működőképes, de valahogy még hiányzott hozzá valami. Ekkor találtam rá a Theta Healing csodálatos módszerére, amivel teljessé vált az ötletem és saját tapasztalataimmal karöltve elkezdtem segíteni az embereknek a betegségükkel, lelki problémájukkal való megbirkózásban.

Meggyőződésem, hogy ebben a dimenzióban, amiben emberként létezünk, a testnek sokszor fizikális segítségre van szüksége a gyógyulásban, és ez sokszor műtétet, gyógytornát, különböző kezeléseket jelent. Ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a lélek, a szellem gyógyulását is, ami ezzel párhuzamosan kell, hogy történjen. Világossá vált számomra, hogy a legnagyobb segítség az okok megértése, önmagunk megismerése, azaz a mély ásás (Dig Deeper, a Theta Healing fantasztikus technikája), amivel felderíthetjük a miérteket és megérthetjük létezésünk valóját.

Ebben a blogban sok témát boncolgatok majd, természetesen a teljesség igénye nélkül. Lesz pár olyan terület is, ahol segítségemre lesz valaki, akivel aprólékosabban kibonthatunk egy-egy témát.

A blogban szereplő írások nem másolhatók, nem oszthatók, csak a szerző engedélyével. Ha a blog vagy az abban szereplő írások linkjét megosztod, azt megköszönöm.

Az érvekkel alátámasztott vita, amely szeretetteljes hangnemben folyik, lehet építő jellegű. De mivel ez a blog  politikamentes és vallási hovatartozástól független, minden erre utaló megnyilvánulást vagy esetleges tiszteletlen kommentet törölni fogok.

Ha pedig segítséget szeretnél kérni, keress fel itt, a közösségi médiacsatornák (Facebook, Instagram, TikTok) egyikén vagy az orokkenemeshet@gmail.com címen keresztül!

Öleléssel:
Móni