Megértem, hogy elkeseredsz, amikor megbetegedsz, még akkor is, ha csak egy kisebb megfázásról vagy sérülésről van szó. Attól függetlenül, orvoshoz fordulsz és betartod az általa javasolt terápiát, gyógyszert szedsz, ha kell és megpróbálod feltárni a betegséged üzenetét, kérhetsz égi támogatást is.…

Na, most akkor hogy is van ez? Amikor történik valami, ami alapjaiban rengeti meg biztonságunkat és úgy vág ki minket a komfortzónánkból mint a gazdája azt a szegény macskát, aki a nagydolgát szeretné elvégezni, túlnyomó részben nem az az első gondolatunk, hogy, hurrá, köszönöm, mekkora leckét…

Paeli Suutari mondta: Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre és ebbe belefáradunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: „Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utól nem ér.” Achilles ínszalagszakadásom volt. Hosszú, fájdalmas volt a gyógyulás, de mégis életem egyik legjobb…

Amikor olyan dologban szabunk magunknak határidőt, aminek nem lehetünk aktív részesei, nem befolyásolhatjuk, egy olyan korlátot szabunk magunknak, ami elveszi annak a lehetőségét, hogy minden akkor történjen meg, amikor itt az ideje. A határidő lejártakor ha nem történik semmi, csalódás ér, előtte…